Intuíció vs. Elme - Amikor a hasa dönt
Életünket a döntések következetes sorrendje határozza meg. A reggeli sajt vagy lekvár triviális választásától kezdve az egzisztenciális mérlegelésig, hogy elegendő-e a sílécemmel való készségem a fekete pózhoz. E döntések nagy részét visszamenőlegesen nem lehet megváltoztatni. A reggeli pirítóssal nem számít, a fekete sípályánál valószínűleg nem. De hogyan hozhatjuk meg ezt a számtalan napi döntést? Racionálisan értékeljük a helyzeteket és az elmével döntsünk, vagy inkább figyelünk a baljós bélérzetre? De mi a bélérzés?
Intuíció versus elme
Életem legtöbb „nagy”, úttörő döntése esetén gyakrabban hallgattam a belekre, mint a fejemre. Mit mondjak? Visszatekintve minden rendben van. Döntéseim arra vezettek, hogy hol vagyok ma. És szeretek ott lenni. Amikor más emberek megkérdőjelezték a választásaimat abban a pillanatban, általában nem tudtam ésszerűsíteni őket. Csak jobban érezte magát. Bár ez nem tudta megoldani a környezetem (néha indokolatlanul) szkepticizmust, jobban aludtam. Az ilyen típusú döntéshozatal nem változott meg a mai napig. Ma azonban tudom, hogy a kissé homályos kifejezések, mint például az intuíció vagy a bélérzet, tudományosan megmért lábán vannak.
A szomatikus markerek
A szomatikus markerek (görögül: soma for? Test?) Tézise António Damásio portugál idegtudós tudósítója. Damasio szerint az ember összes tapasztalata a tapasztalatok érzelmi memóriájában tárolódik, és így egy egyszerű értékeléssel bír: pozitív, mint megismételni vagy negatív, jobb kerülni. Egy közelgő döntés esetén a tapasztalatok emlékezete visszaesik belső memóriájába, és a már megtett hasonló tapasztalatok alapján értékeli a helyzetet. Ez tudattalanul történik, és nem hatol be a tudatosság racionális szintjére. Ez a folyamat azonban fizikai reakciókat (szomatikus markereket) vált ki, amelyek pontosan "érzéses" állapotban vannak? döntéshozó eszköz lehet.
Természetesen előbb ezeket a testjeleket kell észlelnie. Vannak veleszületett szomatikus markerek, mint például az elrontott étel undorodása vagy a kígyók intuitív félelme. Ezek többsége gyakran csak ezredmásodperc alatt észlelhető jeleket tanul meg, tehát az ember egyéni tapasztalata alapján. A pozitív élmények tipikus szomatikus markerei például a hő, a bizsergés a nyakban? vagy liba-dudorok. A negatív élményeket gyakran mellkasi szorítás, remegés vagy fizikai fájdalom kíséri.
Az intuíció hamis? az elme is
Az ember alapvetően hajlandó túlbecsülni magát. Ugyanez igaz, vagy még pontosabban az agyának hatalmára. Arra a (hamis) feltételezésre, hogy a saját elméje képes lesz megérteni az összes lényeges információt egy döntéshozatali helyzetben és ebből ésszerű döntést hozhat? Sokan használják az érzékelő markerek tudattalan jeleit. Az ésszerűen meghozott döntést visszatekintve rossznak bizonyul, gyakran hallani a mondatot: ha csak a gyomromban hallottam? Természetesen az intuíció ugyanolyan téves lehet. Különösen az eddig példátlan helyzetek értékelésénél a tapasztalati memória nem támaszkodhat egyetlen tárolt adatra sem. Ebből levezethető a következő hüvelykujjszabály: Ismeretlenről először a racionális elmével kell megítélni, míg ismert helyzetekben támaszkodhat a bélérzetére.
Az intuíció irracionalitása
Két lélek sajnos él! a mellkasban? Goethe Faust idézete rámutat az emberi dilemmára a döntéshozatalban. Mind az értelem, mind az intuíció ugyanazt a célt követi: a döntés következményeinek növelnie kell az egyéni boldogságot. Miközben az elme örömmel dolgozik az okos döntésekkel egy távoli vagyoncél mellett, az intuíció a szerencse azonnali megszerzésén alapul. Példa: Az oka azt mondja, hogy munkámhoz kell mennem, hogy hosszú távon kielégítsem igényeimet. Az intuíció szerint: süt a nap, tehát ma nincs jó nap a munkához. Ezért a racionális társadalomban dolgozunk, bár a hasi fájdalom (szenzoros markerek) ellene szól. A dilemmát észleltük, de sajnos nem sikerült megoldani.
És most?
Mindkét döntéshozatali modell, a racionális és az intuitív is rendelkezik erősségeivel és gyengeségeivel. Ezért sok esetben a két megközelítés kombinációja hasznosnak bizonyul. Az elmével a rendelkezésre álló információkat gyűjtjük, de elegendő időt kell adni a gyomornak a döntés jóváhagyására vagy vétójogára.A régi kifejezés? Egy éjszakán át kell aludnom rajta? nem más jelent, mint: egyszer ki kell kapcsolnom a gondolataimat, és hagynom kell, hogy a tudatalatti elvégezze a munkáját. Mint oly sok esetben, itt is fontos a helyes keverés.
